Digitális élõlényekavagy programfejlesztés az evolúció mintájára |
Fél évszázad eltelte után az informatikában
annak a furcsa jelenségnek lehetünk szemtanúi, hogy
a szoftverek lemaradni látszanak a hardver fejlõdésétõl.
A nyers számítási erõ és tárolókapacitás
töretlenül duplázódik, de a szoftverek fejlõdésében
nem lehet ilyen jellegû fejlõdést kimutatni. A stabil
mûködéssel még mindig gondok vannak, sõt
az operációs rendszerek kernelei is hatalmas több ezer
soros összeomlásra hajlamos monstrumokká nõtték
ki magukat. A teljesítménnyel is gondok vannak, a növekvõ
gépi erõ könnyen kényelmes és nem optimalizált
kód írására csábítja az embert,
ha pedig gyors programot akar írni, akkor a kezelhetetlen bonyolultsággal
és annak következményeivel kell szembenéznie.
Úgy tûnik, hogy az emberalkotta programok nem képesek
maximálisan kihasználni a gépek erejét.
A természet az evolúcióval hihetetlenül bonyolult, alkalmazkodóképes és stabil mûködésû élõlényeket hozott létre évmilliók során. Nyilvánvaló lépésnek látszik az, hogy a programok fejlesztésére/fejlõdésére használjuk az evolúció alapelveit. Nincs szükségünk évmilliókra, hiszen az egyre gyorsabb gépekben a fejlõdés gyorsan lejátszható. Az elképzelés tagadhatatlanul merész hiszen legegyszerûbb gyakorlati alkalmazása is talán csak évtizedek múlva lesz kivitelezhetõ, s nem lehetetlen, hogy teljes egészében tévútnak bizonyul majd. A kétségek ellenére ígéretes hipotéziseit ellenõrizni kell. A digitális evolúció kutatása a teoretikus biológia számára is hasznos lehet. Mûködés közben vizsgálhatók azok a törvények, melyek nem figyelhetõk meg a valós világban a szûk idõkeret miatt. Jelen munka arra vállalkozik, hogy kutatási eszközt fejlesszen a digitális evolúció vizsgálatára. Fõbb kérdések, melyre válaszok adhatók az eszköz használatával:
|
Kapcsolódó oldalak:
|